Megérdemelt győzelem a nyitányon

Kozármisleny – Tatabánya 1-0 (0-0)

NB II-es bajnoki labdarúgó mérkőzés

Kozármisleny, 500 néző

Vezette: Barna G. (Kepe A., Kulman T.)

Kozármisleny: Mester – Tóth I., Éles, Finta, Tasselmájer – Kollega, Vojnic-Zelic, Tóth Z., Kutyáncsánin (Takács T. 85.) - Zana (Laki 75.), Lauer (Fabinho 69.)

Vezetőedző: Bene Ferenc

Tatabánya: Németh V. – Almási (Kollár 32.), Ferencz, Mátyus, Megyesi – Szalai, Deme, Farkas V., Vass N. – Perez (Dombai V. 85.), Farkas J. (Folmer 77.)

Vezetőedző: P. Nagy László

Gólszerző: Takács T. 92. percben.

Sárga lap: Kollár 63., Farkas V. 63., Ferencz D. 79., Deme 92., Éles A. 92.

A mérkőzést megelőzően Feleki Attilával beszélgettünk, aki örömmel konstatálta, hogy manapság a Kozármisleny – Tatabánya mérkőzés rangadónak számít. Elmondta, hogy semlegesként talán azt mondaná, hogy a mérkőzés háromesélyes, de hazai sportvezetőként úgy gondolja, hogy a Kozármisleny nyeri a mérkőzést.

A Kozármisleny SE elnöke nagyot nem tévedett az esélylatolgatáskor, hiszen bár a helyzetek alapján a Kozármisleny többet tett a győzelemért, több helyzetet dolgozott ki ennek ellenére, Farkas J. révén a vendégek kapufáig jutottak, azaz nem álltak messze a gólszerzéstől.
Hogy mégsem lett döntetlen a találkozó az talán a szerencsének, a csereként beállt Takács Tamás jó fizikai adottságainak illetve az általa szerezett fejesgólnak tudható be.

Csapatunkból ezúttal eltiltás miatt hiányzott Dienes András, őt leszámítva a legerősebb összeállításban lépett pályára Bene Ferenc alakulata.

A 10. percben Kollega Krisztián elé került a labda, aki szemben állt Németh kapussal, támadónk megpróbálta átemelni felette a labdát, de a vendég hálóőr résen volt és hárított. A kipattanót Lauer fejjel próbálta kapuba juttatni, de Németh megfogta az ismétlést.

A 26. percben Lauer cselezgetett a jobb oldalon, majd Zanához passzolt, aki közelről, spiccel lőtt, de a labda kevéssel kapu mellé ment.

A 33. percben Farkas J. elé pattant a labda és mintegy 4-5 méterről, kihagyhatatlannak tűnő helyzetből, nagy erővel a bal oldali kapufát találta telibe.

Az első félidő gólszerzési lehetőségek közé, talán még egy mislenyit jegyezhetünk fel, amikor a vendég kapu előterében pattogott a labda, de a tömörülő védők közt elakadt a játékszer.

Talán semleges nézők számára nem volt túl izgalmas a mérkőzés, hiszen a kapukat csak ritkán veszélyeztették a csapatok, de nagy taktikai csatát figyelhettünk meg.
Azonban a kozármislenyi szimpatizánsok legnagyobb örömére azt láthattuk, hogy főleg a hazai csapat próbált meg irányítani, sőt talán ki is jelenthetjük, hogy a Kozármisleny együttese dominált.

A félidőben egyik mester sem cserélt, így változatlan felállásban folytatódhatott az összecsapás.

Feltűnő volt a mérkőzés egészét figyelembe véve, hogy Tatabányán nagyon megtanulták a „kozármislenyi leckét” P. Nagy László tanítványai és ezúttal nem adtak területet támadóinknak és időnként „sündisznóállásban” védekeztek, nem ritkán a teljes csapatuk a saját térfelükön tartózkodott.

Mekkorát fordult a világ – mondhatnánk, hiszen NB II-es újoncként ez leginkább csapatunkra volt jellemző, most pedig odáig jutott a csapat, hogy a 10 emberrel védekező Tatabánya ellen próbált támadásokat vezetni, igyekezett a saját akaratát ráerőltetni ellenfelére.

A 49. percben Lauer ellen elkövetett szabálytalanságot Barna játékvezető lefújta, Tóth Z. pedig kecsegtető helyről, mintegy 18 méterről, szabadrúgásból lőtt kapu mellé.

A második félidőben még inkább a mezőnyjáték jellemezte a találkozót. A vendégek leginkább Megyesi pontrúgásira, az azt követő beívelésekre építettek, de szerencsére egyik rögzített szituáció sem jelentett különösebb veszélyt.

A legveszélyesebb jelenetük az volt, amikor Megyesi 27-28 méterről, középről tekert egy szabadrúgást Mester kapuja mellé.

A kozármislenyi csapat többször szép, kombinatív játékkal jutott el a vendégek kapujáig és mindkét szélső középpályásunk nagyon veszélyesen futballozott.

Kollega többször futott a Megyesi mögötti területbe egy ilyen akció végén a 71. percben a 16-oson belülről nagy erővel lőtt kapu mellé.

A másik szélen nagyon „élt” Kutyáncsánin is, aki szemmel láthatóan élvezte a játékot és kivette a részét az összjátékból, jól védekezett, sikerültek a beadásai, hasznosan futballozott.
A mérkőzés után Éles András csapatkapitány kérte, hogy említsük meg szerintük Kutyáncsánin nyújtotta a legjobb teljesítményt.

Hogy végül mégsem Kutyáncsánin lett a meccs embere, azt éppen a helyére becserélt Takács Tamásnak „köszönheti” aki 5-6 perccel a mérkőzés vége előtt állt be és magasságát kihasználva a 92. percben, a lefújás előtti utolsó, Tóth Z. által elvégezett szögletből gólt fejelt! 1-0.

Logikus lépésnek tűnt a hórihorgas csatár beállítása, aki remek húzásnak bizonyult és győztes gólt fejelt.
Cserélni tudni kell…

A bekapott gól után néhány vendégjátékos nehezen viselte az utolsó pillanatokban elveszített találkozót és kisebb kakaskodást is láthattak a kilátogató szurkolók, de szerencsére időben „szétválasztották” a feszült játékosokat.

A kedélyek megnyugodtak, majd az öltözőbe vonulást követően a győztes meccsek koreográfiájának megfelelően ezúttal is hangos énekszótól visszhangzott a kozármislenyi öltöző…

A futball igazságtalan játék, hiszen nem mindig a jobb csapat nyer, sőt sokszor veszít az a gárda, amely a helyzeteit sorra kihagyja, majd az ellenfél az első lehetőségből betalál ellene.

A mai nap a futball igazságos volt, hiszen a Kozármisleny jóval többet tett a győzelemért, jobban játszott ellenfelénél, így ha szerencsével is, de sikerült az utolsó pillanatban szerzett góllal itthon tartani a 3 pontot.

P. Nagy László: Nem játszottunk úgy, ahogy szoktunk, ahogy ősszel játszottunk. Nagyon pontatlan volt az összjátékunk. Az első félidőben, óriási helyzetben Farkas János kapufára lőtte a „meccslabdát”. Úgy érzem, hogy nem volt benne a meccsben a győzelmünk, de a vereségünk sem. Kis szerencsével ugyan, de megérdemelten nyerte meg a mérkőzést a Kozármisleny, hiszen ők gólt is szereztek. Megyünk tovább, kijavítjuk a hibáinkat, de a jövőben ennél jobban kell játszanunk.

Bene Ferenc vezetőedzőnek az első gratulációkat követően azt mondtuk, hogy véleményünk szerint a csapat többet tett a győzelemért és ily módon megérdemeltük a győzelmet. Nagy dolognak tartjuk, hogy egy Tatabánya szintű csapat ellen sikerült irányítani a mérkőzést. Talán ha 0-0 maradt volna a találkozó, akkor sem kellene most szomorkodni, hiszen a taktikusan szervezett csapat, a mutatott játék, az összkép, akkor is hasonlóképp nagy eredmény lett volna, ha nem sikerült volna nyerni.

Örülök, ha kívülről is úgy látszott, főleg az első félidei játékunk alapján, hogy megérdemelt az egy gólos győzelmünk. Természetesen olyan a futball, hogy ha nem rúgsz gólt, előbb utóbb kapni fogsz. A Tatabányának egyetlen ziccere volt az egész mérkőzésen, de ha azt berúgják, egész másképp is alakulhatott volna a találkozó. Azonban el kell, hogy mondjam, hogy én láttam játékosaimon az egész heti felkészülés során, a mérkőzést megelőzően, sőt a szünetben is az elszántságot, és a hitet. Ezért azt mondom, hogy ha a Tatabánya szerzett volna egy gólt, akkor sem lettünk volna esélytelenek. A második félidőben már nem volt annyira gördülékeny a játékunk, de akkor is volt 2 gólszerzési lehetőségünk, amit nem sikerült kihasználni. Ilyen módon az utolsó percben szerzett győzelmet lehet szerencsésnek nevezni, de azt is mondhatjuk, hogy éppen azért megérdemelt, mert az utolsó pillanatig hittünk a győzelemben.

Mennyire volt tudatos, hogy a Tatabánya részéről, hogy visszaállt? Mennyire volt csapatunk érdeme ez és mennyire volt az általuk választott taktika részükről?

Biztos vagyok benne, hogy ez tudatos volt, hiszen a túloldalon egy legendás tatabányai futballista dolgozik edzőként, ott sem véletlenül történnek a dolgok. Annak viszont örülök, hogy tudtunk erre reagálni, és volt forgatókönyvünk arra az esetre is amikor az ellenfél nem nyílik ki, úgy mint például Tatabányán. Persze minden mérkőzés más, igyekeztem úgy felkészíteni a csapatot, hogy mindkét variációból felkészültek legyünk.
Saját csapatomat illetően nagyon örültem annak, hogy Mester Tamás nagyon magabiztos volt a kapuban, jól irányította a védelmet. Védőink fegyelmezetten és nagyfokú koncentrációval játszottak, középpályásaink pedig megfelelő ritmusban, kihasználva az ellenfelünk gyengéit, bátran futballoztak. Elől Lauer Norbi is megtett mindet. Az hogy nem volt annyira látványos a játéka, az nem von le a teljesítményéből semmit, hiszen tudatosan fárasztotta az ellenfél védelmét és amikor a tartalékjátékosaink pályára léptek sokat tudtak lendíteni rajtunk.
Azt gondolom, hogy minden egyes labdarúgónk hozzátette a maga kis részét, ahhoz, hogy ma győztesen hagyhassuk el a játékteret.
Bízom benne, hogy a mai siker további hitet ad a játékosoknak, és ha ilyen hittel, ilyen koncentráltan futballoznak, akkor ők NB II-es szinten igenis meghatározóak tudnak lenni.

Hajrá Kozármisleny!