“Mit jelent nekem a kézilabda” pályázat eredményhirdetése

Szombaton a felnőttek meccsének szünetében volt az eredményhirdetés.

2010 januárjában a Kozármisleny Sportegyesület Kézilabda Szakosztálya pályázatot hirdetett “Mit jelent nekem a kézilabda” címmel. A beérkezett anyagokat a szakosztály edzői értékelték.

Az első három legjobbnak ítélt művek az alábbiak lettek:

III. Díj: “Sapi” – Gaál Dorottya 1997-es születésű sportoló, aki 10.000 Ft értékű sportfelszerelést valamint egy Jako sportszer csomagot kapott.

II. Díj: “Pálinger” – Abuczki Fruzsina 1998-as születésű sportoló, aki a 2010-2011-es bajnoki szezonban az egyesület költségén vehet részt egy kiemelt utánpótlás tornán (értéke 15.000 Ft), valamint egy Jako sporttáskát kapott.

I. Díj: “Napsugár” – Nagy Szandra 1996-os születésű sportoló, aki a 2010-2011-es bajnoki szezonra tagdíj mentességet kapott (értéke 36.000 Ft), valamint egy ADIDAS kézilabdás cipő tulajdonosa is egyben.

A győztes mű pedig a következő:

“2013. február 13. az első nap.. Az első meccs..

Reggel 6 óra, de már nem tudok aludni forgolódok az ágyban. Az első nagy meccsemre készülök.

Eszembe jut, hogy is kerültem idáig. Végig pörög a fejemben minden, ami az elmúlt hat évben történt itt velem, itt a csapatnál.

Ötödikes voltam mikor találtam egy toborzóról szóló papírt az iskolámban. Kézilabda? Sokat hallottam anyától róla, néztük a meccseket a tévében, de addig soha nem próbáltam még.

“Menjünk?” – kérdezte anya.

Nem gondolkoztam sokáig: persze!

Félve léptem be a terembe, de kedvesen fogadtak, akkor még nem voltunk ilyen sokan.

Az első meccs, másfél hónap elteltével volt. Hát az nem volt valami jó. Emlékszem pityeregtem is közben, mikor még nem tudtam, hogy mit csináljak. De aztán pörögtek a napok egyre jobban tetszett a játék és érzem, hogy sokat tanultam itt. Aztán jöttek a kupák, ahol évről-évre jobb eredményeket értünk el. Persze ehhez sokat is dolgoztunk, Andi nénivel, aztán a “Nagy” Feribával. Bár a kupákon, edzéseken ha néha kiabált is tudom, hogy jószívű és szeret minket. Bevallom volt mikor kicsit megijedtem Tőle, de nem adtam fel. Semmi nem vehette el a kedvem az edzésektől. Sok kupán vettünk részt Vele is. Láttam, hogy vele is sokat fejlődtünk annak ellenére, hogy sajnos a 2008-as Ferenczy Kupán az utolsó helyen végeztünk.

Mikor elment, Viki néni vette át a csapatot. Hát… azóta aztán imádtam ide járni.

A csapat tényleg nagyon jó volt, és nemcsak a pályán azon kívül is. Azt hiszem olyan barátokat szereztem itt, akiket soha nem felejtek el. Nagyon jól éreztük magunkat a tornákon, edzőtáborban. Az egyik legnagyobb élmény a 2009-es Ferenczy Kupa volt. Hát azt soha nem felejtem el… A csoportban megvertünk mindenkit, még a Fradit is. 2.helyen végeztünk. A döntőben egy nagyon kemény játszmában sajnos a Tamási csapata jött ki jobban. Nagyon szép eredményt értünk el.

Aztán jött az ifi csapat. hát azok az évek is jók voltak. Sokat edzettünk, a bajnokságban jól szerepeltünk, nagyon jó csapatunk volt. És akkor jött “Tamásbá”… edzek a nagy csapattal. A NAGY csapattal? Hát azt az érzést… nem tudom leírni. Mikor és hogy , miért, tényleg?

Ujjongva mentem haza…

Az első edzés… megint az az érzés fogott el, mint mikor először jöttem edzésre. Félve léptem be az öltözőbe, pedig ismertem a játékosokat, hiszen minden meccsen ott voltam. Többször is utaztunk együtt a buszon persze azok a közös kézis délutánok. Együtt bohóckodtunk majdnem minden évben. Nem volt könnyű összeegyeztetni a tanulást és az edzéseket, de soha nem hagytam ki semmiért. És most itt vagyok… és együtt melegítek a nagyokkal. Tudom nem valószínű, hogy játszom, de akkor is itt vagyok.

Elkezdődik a meccs…

Szoros az eredmény, küzdünk, nem adjuk fel.

A meccs végén aztán szól az edző… “Napsugár” gyere!

A torkomban dobog a szívem “Úristen!” Ezt nem hiszem el… becserél?!

A pályán vagyok… igen!!! Kicsit félek, de megcsinálom.

Megy körbe a labda Somlai, Gráner, Grozdics, “Napsugár”.

Csel és gól!!! Belőttem, igen! Megvan az első gólom és vezetünk! Fantasztikus érzés!

Csörög az óra, reggel van. Nem hiszem el pont most? A legjobb résznél?

Ezt most csak álmodtam, de remélem egyszer igaz lesz.

Mit jelent nekem a kézilabda? Azt, amit leírtam és persze mindent. És merjek nagyobbat álmodni? Játszani egy külföldi csapatba vagy egy BL meccsen? Miért ne?

De ahhoz még sokat kell edzenem tudom, van még mit tanulnom. De nagyon szeretek ide járni.”

Kedves Szandra és rajtad keresztül az összes kozármislenyi kézilabdás!

Azt kívánom, hogy teljesüljön az álmod és az a bizony óra soha ne csörögjön a legjobb résznél!

Gratulálunk Mindenkinek, aki beadta pályázatát! További sikeres felkészülést az év hátra levő mérkőzéseihez!